Logopédusként és nagymamaként is gyakran találkozom azzal a tévhittel, hogy a nyelvlökéses nyelés korrekciója csak kisgyermekkorban lehetséges. Sok szülő akkor esik kétségbe, amikor a kamaszodó gyermekénél a fogszabályozó szakorvos jelzi: amíg a rossz nyelési reflexet nem írjuk át, a méregdrága fogszabályzó sem fog tartós eredményt hozni.
Miért nehezebb ez idősebb korban? Mert egy 15-18 éve automatizáltan működő, hibás reflexet kell lebontanunk, és egy teljesen új mozgássort rögzítenünk – amihez hatalmas tudatosság és kitartás kell.
A közelmúltban egy egészen rendkívüli sikertörténetnek voltam tanúja: három fiú, három teljesen különböző életszakaszban vágott bele a logopédiai terápiába, és mára mindhárman sikeresen maguk mögött hagyták a nyelvlökéses nyelést! Az ő példájuk a legjobb bizonyíték arra, hogy a kitartó munka meghozza a gyümölcsét.
A legidősebb fiúval, Leventével készült interjút alább olvashatjátok.
Sokan azt hiszik, hogy a logopédia csak a kisgyerekeknek való. Kedves Levente, felnőtt fejjel mennyire volt nehéz átírni egy olyan alapvető reflexet, mint a nyelés, amit már 18 éve automatikusan csináltál?
Felnőtt fejjel nem volt annyira nehéz átírni egy olyan alapvető reflexet, mint a nyelést. Ezt a reflexet 18 éve automatikusan csináltam és nem gondoltam, hogy ilyen kevés idő alatt meglehet valamit változtatni. Meglepődtem, hogy milyen gyorsan fejlődtem a célom felé egy pár rövid gyakorlat segítségével.
- Mikor vált tudatossá nálad, hogy ez a probléma létezik, és miért pont most szántad el magad a terápiára?
Ez a probléma a fogszabályzóm levétele után kis idővel tudatosult bennem. Eléggé későn jöttem rá, de hallottam valakit azt mondani, hogy a legjobb idő akkor volt, a második legjobb pedig most. Ezért elszántam magamat a terápiára, hogy azt a sok fejlődést, amit a fogszabályzó tett, ne veszítsem el egy ilyen javítható probléma miatt.
- Egyszer volt egy mélypont a terápia alatt. Hogyan lendültél túl rajta?
A negyedik héten valamiért elfelejtettem csinálni a gyakorlatokat, és nem figyeltem annyira a nyelvem nyugalmi pozíciójára. Szerencsére nem nulláról kezdtem utána, mert az előző hetekben sokat fejlődtem és ez az egy hét nem irtotta ki a haladásomat, hanem épp előre segítette.
Ez azért volt lehetséges, mert tudatosult bennem, hogy nem csinálom azokat a gyakorlatokat, amik szükségesek a célom elérésében. Ez erősebb motivációt adott arra, hogy többet gyakoroljak és minden napra készítettem egy bakancslistát, amivel gyorsabbá vált a fejlődésem.
- Hogyan változott meg a beszéded, a tartásod vagy akár a magabiztosságod, amióta sikeresen lezárult a folyamat?
Amióta lezárult a folyamat, sokkal magabiztosabban eszek és iszok, mert tudom, hogy jobban nyelek, mint az előző 18 évben.
- Mit tanácsolsz azoknak a felnőtteknek, akik szintén nyelvlökéses nyeléssel küzdenek, de már azt hiszik, „túl idősek” a logopédushoz?
Az én tanácsom azoknak a felnőtteknek, akik szintén nyelvlökéses nyeléssel küzdenek, hogy ne higgyjétek azt, hogy mivel felnőttek vagytok, nem tudtok fejlődni. Az egész a fejben játszódik le, vagyis, ha megváltoztatjátok a hozzáállásotokat, és tényleg elhiszitek, hogy meg tudjátok csinálni, akkor meg is fog történi. Persze fontos, hogy kialakítsatok új, jó szokásokat. Ehhez nagyon tudom ajánlani az “Atomi Szokások” című könyvet, mert nekem is sokat segített, és különben meg egy fantasztikus írás!
Remélem minden jól megy nálatok és köszönöm a sok segítséget, amit nekem és testvéreimnek nyújtottál. Nagyon jó volt 8 év után újra találkozni (igaz online) és együttműködni egy új kihíváson!
Sok szeretettel,
Levente
