Egy kísérlet során a kutatók arra kérték a várandós nőket, hogy terhességük utolsó hét hetében napi rendszerességgel, összesen öt órán keresztül, hangosan olvassák fel a Kalapos macska című mesét születendő gyermeküknek. (Ez a történet eredetileg Dr. Seuss Cat in the Hat című meséje, amely már magyar nyelven is elérhető. A pszichológus szerző gyermekeknek szánt könyvei versformában íródtak, nagybetűkkel, gazdagon illusztrálva, hogy segíthessenek az olvasás megszerettetésében, és sikerélményt adjanak a kisiskolásoknak.) A szülés után a csecsemők ismét lehetőséget kaptak arra, hogy felvételről hallgassák meg ezt a mesét, valamint egy másik, az édesanyjuk által előadott történetet. A csecsemők reakcióit egy speciális, mellbimbóra helyezhető detektor segítségével mérték. A két mese közül, mindkettőt az anya előadásában, a csecsemők következetesen a Kalapos macska történetet részesítették előnyben: szopás közben intenzívebben reagáltak rá, valószínűleg a születés előtti expozíció hatására. A csecsemők így felismerhették a mesét, amit már magzati életük során többször hallottak.
Azóta több olyan kutatás is napvilágot látott, amelyek arra utalnak, hogy a magzatok már az anyaméhben képesek hallani és tanulni is. Miért fontos mindez? Milyen hatása van a beszédfejlődésre? Számos szempontból jelentős. Még ha a magzat nem is érti a hallottakat, az agya képes feldolgozni és rögzíteni a nyelvi ingereket, amelyek később alapot adnak a beszédfejlődésnek.
Ezt a jelenséget saját tapasztalataim is alátámasztják. Amikor egyik unokám még nem beszélt, rendszeresen meséltünk neki leporellós autós könyvekből. Kedvence lett egy traktoros, munkagépes kis könyv, ami egy idő után feledésbe merült, de nem az ő emlékezetéből. Miután elkezdett beszélni, egyszer ismét elővettük a képeskönyvet, és csodálkozva tapasztaltam, hogy önállóan felismerte és hangosan megnevezte a „bálázógép” nevű járművet. Ez az élmény azt mutatja, hogy a korábban hallott nyelvi benyomások tárolódnak és aktiválódnak, amikor a gyermek elkezd beszélni. Sokkal régebben, a fiam is hasonló módon, a fűnyírót ismerte fel és nevezte meg.
Tudományos kutatások azt is kimutatták, hogy hat hónapos korukra a csecsemők gügyögése már csupán az anyanyelvük fonetikus hangjaira korlátozódik. Megdöbbentő, hogy ezek a látszólag tehetetlen csecsemők hogyan szívják magukba a nyelvet. Még ha nem is képesek szavakat ismételni, az agyuk aktívan dolgozik a hallott nyelvi ingerek feldolgozásában, és ezek az élmények maradandó hatást gyakorolnak a későbbi beszédfejlődésre.
Ez a felismerés aláhúzza annak fontosságát, hogy minden lehetőséget ragadjunk meg a nyelvi fejlesztésre. Az olyan napi rutinok, mint az öltözködés, etetés, fürdés és séta értékes pillanatokat kłnálnak arra, hogy a gyermek megismerje a nyelvet. Azzal, hogy ezeket a cselekvéseket tudatosan kísérjük kedves szavakkal, dalokkal és rímekkel, olyan módon gazdagítjuk a gyermek nyelvi fejlődését, amely megalapozza későbbi beszéd- és kommunikációs készségeit. Soha ne becsüljük alá a korai nyelvi érintkezés hatását – döntő szerepet játszik a gyermek kognitív és nyelvi képességeinek kialakításában.
