Általánosságban úgy tekintek a kisgyermekkori dadogásra, mint más nehézségekre, amelyekkel a gyermeknek egy-egy új feladat megtanulása során szembesülnie kell: amikor színezni tanul, a vonalakon kívül színez; amikor járni vagy futni tanul, elesik; amikor pohárból inni tanul, magára önti a vizet:) A dadogást is így lehet szemlélni: amikor beszélni tanulnak, néha elakadnak. Ily módon tekintve erre a nem kívánatos nehézségre, kevésbé félelmetes akármilyen súlyosak is a tünetek.
A 3-4 éves korban jelentkező megakadások az esetek 90%-ában nyomtalanul elmúlnak, ha szelíden, toleranciával közelítünk a problémához. A nagyobb gyerekek dadogása már nem szünik meg ilyen egyszerűen, de azok is enyhülnek és sok esetben teljesen eltűnnek felnőtkorra. Mindenképpen fontos néhány alapvetést leszögezni, amivel könnyíthetünk az ilyen nehézségekkel küzdő csememeténknek.
Van valami, amivel ilyenkor mi szülők, csak rontunk a helyzeten?
Igen. Például, ha felhívjuk rá a figyelmüket és tanácsot adunk.
Próbáld meg nem mondani, hogy „lassíts”, „gondold át, mit akarsz mondani”, „nyugodj meg” vagy „vegyél mély levegőt”. A gyerekeknek rendkívül nehéz lassítani vagy emlékezni arra, hogy gondolkodjanak (különösen, ha izgatottan belevonódnak valamilyen élmény mesélésébe), és a mély lélegzetvétel inkább növeli, mint csökkenti a fizikai feszültséget. Ne beszéljünk másnak sem az érintett gyerek füle hallatára arról, h dadogós, hogy észlelhetően valami baj van a beszédével.
Ha próbálsz segíteni, a gyerekednek leginkább azt kell tudniuk, hogy inkább arra figyelsz, amit mondanak, mint arra, ahogy beszélnek. Ez nagyon fontos. Jobban teszed, ha egyszerűen csak meghallgatod, amit mondanak. Türelmesen kivárod a végét. A gyerekeknek leginkább arra van szükségük, hogy tudják, a szülőket nem zavarja a dadogásuk, és érdekli őket, amit mondanak. Ez segít nekik abban, hogy jól érezzék magukat és magabiztosan beszéljenek.
Ártunk nekik, ha erőltetjük, hogy beszéljenek a nagymaminak, vagy a szomszéd néninek, forszírozzuk őket, hogy mondják el a locsoló verset, énekeljék el a kedvenc dalukat.
Hogyan beszéljek a dadogásról a gyermekemmel?
Ha a kicsikéd nem tudja, hogy dadog, akkor nem SZABAD beszélni róla. Néha azonban még a nagyon fiatal gyerekek is tudatában vannak annak, hogy valamilyen szinten nehezen ”jutnak ki” a szavak, és ha ez a helyzet, fontos, hogy megtaláljátok a megbeszélés olyan módját, amely természetes és támogató. Gyakran szoktam ajánlani a szülőknek, hogy nyugtassák meg a gyereket, amikor arról panaszkodik, hogy nem tud rendesen beszélni. Pl azt mondhatják: néha nekik, felnőtteknek is elakad a szavuk, vagy megbotlik a nyelvük, ez mindenkivel előfordulhat.
Ismerjük el a dadogást iskolás korú gyermekek esetében
Ha a gyermeked mond vagy tesz valamit, ami arra utal, hogy észrevette már a beszédében az akadozást, akkor ne féljünk elismerni azt. Mondjunk valami olyasmit, hogy „Igen, ez egy kicsit ragadós” (vagy döcögős) lett – ne aggódj, nem kell sietni”, meleg, de tényszerű módon, ugyanúgy, mintha valami mással (például a cipőfűző bekötésével) lenne nehézsége. Ez rendkívül megnyugtató lehet a gyermekeknek mert azt üzeni neki, hogy a számára fontos személyek (szülők) nem csinálnak ebből nagy ügyet.
Használjunk semleges nyelvet
Könnyen előfordulhat, hogy a dadogásról (nem szándékosan ugyan, de) negatív módon beszélünk, és olyan nyelvezetet használunk, amely azt sugallja, hogy a folyékony beszéd előnyösebb. Egy példa erre, ha egy nagyobb gyereknek azt mondjuk, hogy „mostanában nagyon jól beszélsz”, vagy megkérdezzük, hogy „ma rossz volt a beszéded?”. Figyeld meg az általad használt nyelvezetet, és fontold meg, hogy nem szándékosan ugyan, de nem negatív üzenetet közvetít-e. Jobb, ha semleges nyelvezetet használunk. Inkább beszéljünk arról, hogy a dadogás több vagy kevesebb, mint arról, hogy a beszéd „rossz” vagy „jó”. Ez megóvja a gyerekeket attól, hogy olyan érzés alakuljon ki bennük, hogy a dadogás rossz, vagy hogy a dadogás olyan dolog, amit „meg kell oldani”.
Most nézzünk néhány dolgot, amit aktívan tehetsz, hogy a gyermekednek hamarabb elmúljon a dadogása.
1. Lassíts! Beszélj a gyermekeddel nyugodtan, gyakori szünetekkel. Még várj is néhány másodpercet, miután a csemete befejezte, mielőtt megszólalsz. Könnyed, nyugodt beszéded sokkal hatékonyabb lesz, mint bármilyen tanács, mint például a „lassabban” vagy a „próbáld meg még egyszer lassan”. Néhány gyermek számára az is hasznos, ha egy időre bevezetünk egy kicsit nyugodtabb életritmust. Kevesebb program és a kiszámítható napirend biztonságérzetet nyújt. Fontos észben tartani, hogy a pozitív izgalom is fokozza a stresszt. Egy születésnapi parti nagyon felpörget, ami rossz hatással van a beszéd folyamatosságára.
2. Teljes odafigyelés. Próbálj meg többször is naponta egész testeddel a kicsikéd felé fordulni, amikor hozzád beszél, érezze, hogy valóban figyelsz. Ez nem azt jelenti, hogy minden egyes alkalommal, amikor beszél, hagyj félbe mindent.
3. A kérdések feltevése az élet normális része – de próbálj meg ellenállni annak, hogy egymás után kérdezz. Néha hasznosabb, ha inkább összefoglaljuk, amit a gyermeked mondott, és várunk. Pl: A verebekről beszéltél, hogy tetszik, ahogy a pocsolyában fürdenek.
4. Énekeljetek sokat együtt fürdetéskor, öltöztetéskor, óvodába menet-jövet. Bábozzunk el egy-egy mesét, történetet. Legyen ő is szereplő. Szeretni fogja ezeket a tevékenységeket, mert ilyenkor nem dadog. Az esti lefekvéskor elmondhatjuk a napját részletesen, vagy kevésbé részletesen. Akár úgy, hogy róla van szó, akár egy másik állat, vagy mesehős bőrébe bújva. Ilyenkor megbeszélhetjük a sikereket, örömöket, amik aznap adódtak. Koncentráljunk a pozitív élményekre, hogy miért lehet hálás és milyen sok örömet hozott ő is a szülők életébe…
5. Segítsen a család minden tagja. Legyen szabály, hogy türelmesen megvárjuk, amíg a másik befejezi a mondandóját. A gyerekek sokkal könnyebben beszélnek, ha nem szakítják félbe őket folyton és érzik, hogy nem kell sietve közölni a gondolataikat.
6. Bizalomépítés. Alkalmazz leíró dicséretet az önbizalom építésére. Egy példa erre: „Tetszik, ahogy összeszedted a játékaidat. Nagyon segítőkész vagy”, ahelyett, hogy »Szuper vagy!«. Dicsérd a beszédtől független erősségeit is, például a sportolási képességeit, a türelmét, az önállóságát, vagy az óvatosságát. Ilyen dicséretet kaphat NAPONTA többször is.
7. Minőségi idő. Minden nap tölts el néhány percet egyedül a gyermekeddel lehetőleg ugyanabban az időpontban. Ez a csendes, nyugodt idő – tévé, iPad vagy telefon nélkül – bizalomépítő lehet a kisgyermekek számára. Már napi tíz perc is sokat számíthat.
8. A szokásos szabályok érvényesek. Fegyelmezd a dadogó gyermekedet ugyanúgy, mint a többi csemetét és ugyanúgy, mintha nem dadogna.
